Első fejezet (részlet)

  

Halihó!

Gondoltam, hozok egy kis részletet az első fejezetből. Ha érdekel a történet nyugodtan írjatok róla kommentárt. Szívesen fogadom a véleményeteket. Az első fejezet legkésőbb hétfőn, fent lesz a lapon. 

 "Nem minden kis srác mondhatja el magáról, hogy a nővére egy szuperhős. Hacuka nélkül. Ja meg repülni sem tudok, ahogy pókhálót kilőni sem. Csupán szuper erőm van. Nem vagyok földön kívüli, nem csípett meg egy pók sem. Egyszerűen csak egy nap idegességemben túl nagyot csaptam egy asztalra, ami apró darabokra tört, és attól a naptól kezdve erősebb vagyok mindenkinél. Még nem nagyon tudtam eldönteni, hogy ez az erő, áldás vagy átok-e. Egyrészről áldás, hiszen segíthetek a gyengéken, a bajbajutottakon. Másrészről, pedig átok. Mert az hogy néz ki hogy erősebb vagyok a fiúnál aki tetszik nekem, vagy véletlenül nem figyelek oda, és valakinek baja lesz miattam. Bár ez hála istennek  még nem fordult elő. Remélem nem is fog. Időközben oda értünk Sam sulija elé. Lehajoltam, és adtam neki puszit, persze ő rögtön ellökött, és letörölte a szájfényemet, az arcáról.

- Megtennéd, hogy a suli előtt nem kezdesz el ölelgetni, meg puszilgatni?! Tök ciki. – mondta mogorván, és körbe nézett, hogy megbizonyosodjon senki nem látta iménti akciómat.

- Rendben kis krapek. El ne felejtsd, hogy a bérleted a táskád belső zsebében van. – figyelmeztettem mielőtt tovább indultam volna.  Sam tud a képességemről. Nem nagyon tudtam volna előle eltitkolni. Szinte éjjel nappal együtt vagyunk. Nekem kell rá vigyáznom, szóval aligha nem vette volna észre, hogy szuper erős vagyok. Felszálltam a buszra, és tovább olvastam az újságot. Volt itt még rablás, betörés, és valami fura. Két férfiról, és egy nőről írtak. Szemtanúk látták őket, amint a mostanra már halott fiúval kilépnek egy éjszakai klubból. A klub melletti sikátorba találtak rá a tetemre. Csúnyán szét volt marcangolva. Majd ennek is utána járok. – gondoltam magamban. Úgy látszik a mai délutánomat is a könyvtárban, fogom tölteni. Remélem Becky és Jared tud majd segíteni. Ők a legjobb barátaim, és szintén tudnak az erőmről. Velük voltam, amikor az az ártatlan asztal darabokra tört. Sok könyvet kiolvastunk, míg rájöttünk, hogy nem tudjuk mivel állunk szemben, vagy hogy mitől lett ez a hirtelen erőfejlődés."